A Szövetség MKP Platformjának tegnap közzétett LMBTIQ-személyeket érintő, a közösségi médiára jellemzően kissé karcosabb hangvételű, Facebook bejegyzése (az írás alatti hivatkozásra kattintva olvasható) platformközti vitákat váltott ki.

Bár ez a téma nem prioritás az MKP Platform számára, ezen vita kapcsán tisztázni szeretnénk az említett leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális, nem bináris és a queer (tehát LMBTIQ) személyek társadalmi helyzetére vonatkozó álláspontunkat.

Először is határozottan kijelentjük, hogy a társadalmi tolerancia oldalán állunk! Elutasítunk mindennemű diszkriminációt, erőszakot, intoleranciát, zaklatást, szóbeli vagy testi bántalmazást ezen személyekkel kapcsolatban. Mindezen jelenségekkel szemben készek vagyunk aktívan és nyíltan fellépni, természetesen nemcsak a magunkat LMBTIQ-személyekként definiálokra vonatkozóan. Azon vagyunk, hogy ezen közösség tagjai is teljes jogú életet élhessenek Szlovákiában vagy bárhol a világon.

A mi toleranciánk, elfogadásunk, támogatásunk széles palettáját két elvi álláspont határolja be: konzervatív meggyőződésünk alapján a házasságkötéssel létrejött család intézménye egy nőre és egy férfira vonatkozik! Viszont támogatjuk, hogy az egynemű párok kapcsolatát állam által elismert szerződés rögzíthesse, különös tekintettel a vagyonjogi viszonyukra. Ugyanakkor vitás, ellentmondásos kérdésnek tekintjük az egynemű párok gyerekvállalását.

Véleményünk szerint ma az LMBTIQ közösséghez tartozó személyek EU-s politikája túlerőltetett és túldimenzionált, valamint sérti néhány tagállam társadalmi konszenzusát és alkotmányos berendezkedését.

Ezt egy konkrét példán keresztül alá is tudom támasztani. Megyei alelnökként tagja vagyok az EU 4. legfontosabb intézményének, a 350 tagú Régiók Európai Bizottságának (REB). Ezen intézmény 2021. október 13-án megtartott ülésén egy jelentést fogadott el „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020-2025)” címmel (a dokumentum szintén a szöveg allatti hivatkozásra kattintva olvasható el). Bár ebben az anyagban sok, számomra vállalható és támogatható megállapítás található, mégis az elfogadása ellen szavaztam a következő okoknál fogva:

Ebben a jelentésben is, mint sok más EU-s dokumentumban általánosan bevett szakterminológiává vált a szivárványházasság fogalma. (Lásd. pl. a jelentés 26. pontja). Az EU intézményei (ahogy ez a jelentés is) úgy próbálja meg ráerőltetni a tagországokra az egyneműek házassági intézményének elismerését, hogy kötelezni akarják a tagállamokat a más országokban megkötött mindennemű házasságok elismerésére. Szlovákiában az alkotmány is kimondja, hogy a házasság egy férfi és egy nő intézménye. Ennek megváltoztatásához 2/3-os parlamenti döntés kell. Az uniós intézmények ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyják.

Az REB anyagának 36. pontja arra kéri a tagországok kormányait, hogy az „LMBTIQ-kérdéseket az összes meglévő és újonnan kialakítandó szakpolitikába beemeljék, biztosítva ezzel, hogy (azok) kellőképpen igazodjanak az LMBTIQ-személyek szükségleteihez és ezáltal tükrözzék a társadalmi sokszínűséget.” Személy szerint végképp nem gondolom, hogy az összes meglévő és készülő kormánydokumentumot, pl. a szlovákiai növénytermesztés és állattenyésztés koncepcióját, az LMBTIQ-személyek szükségleteihez kell alakítani. Számomra egyértelmű, hogy az EU ezen megállapításával átesett a ló túloldalára és felesleges elvárást szorgalmaz. Mellesleg az EU ilyen jellegű igényt sohasem fogalmazott meg más kisebbségek vonatkozásában, beleértve a nemzeti közösségeket is.

A dokumentum 49. pontja az LMBTIQ témában „hangsúlyozza, hogy minden korosztálynak és minden társadalmi csoportnak felvilágosítási intézkedésekre és tájékoztató kampányokra van szüksége”. A konzervatívok (józan ész?!) szempontjából a „minden korosztályra vonatkozó kampány” a leginkább elutasítást kiváltó uniós elvárás. A szexuális felvilágosítást nem véletlenül az alapiskolák felső tagozatában kezdik erre szakosodott pedagógusok - és nem mások - oktatni. Gondolom, nem vitatja senki, hogy a mai világunkban mennyire szükséges ennek a témának a politikamentes, pillanatnyi közéleti nyomásoknak ellenálló, átgondolt és körültekintő kezelése.

Az előző „tájékoztatási kampányra” kötődve a jelentés 50. pontja „az általános szexuális felvilágosítás” keretén belül hangsúlyozza „az LMBTIQ-közösség tagjairól alkotott pozitív kép kialakítását”, (annak szükségességét). Ez az LMBTIQ EU-s politikájának újabb nagy tévedése. Óriási különbség van ugyanis a szexuális kisebbségek általános társadalmi elfogadása érdekében folytatott tolerancia kampány vagy az említett „közösség tagjairól alkotott pozitív kép” kialakítása között. Amíg a tolerancia kampányt támogatni és segíteni kell, addig azt senki nem várhatja el az LMBTIQ-közösséghez nem tartozó személyektől, hogy feltétlenül lelkesedjenek az ő életformájukért, esetleg követendő példaként állítsák azt a fiatal korosztályok elé.

Sajnos az EU-s intézményekben már ez történik, ami a témában minden jóakaratú résztvevőnek csak árt. Ma Szlovákiában a szintén kisebbségben lévő vadászok megítélése is megosztó. Vajon, hogy tekintene a közvélemény arra, ha ez a csoport holnap azzal az elvárással állna elő, hogy a vadászegylet tagjairól mindenki csakis pozitívan gondolkodjon? De példálózhatunk magunkkal is: nem emlékszem, hogy az EU megfogalmazott volna Szlovákiával kapcsolatban egy olyan elvárást: tessék pozitív képet alkotni a magyar közösség tagjairól! Ez valahogy elmaradt.

A dokumentum 42. pontját teljes egészében idézném: (a REB) „sürgeti a nemváltoztatáshoz kapcsolódó egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fontosságának elismerését. A nemváltoztatáshoz kapcsolódó egészségügyi ellátás életmentő, és ekként is kell kezelni. A COVID19-világjárvány nem tekinthető indokként a bármely egészségügyi ellátáshoz, többek között a nemváltoztatáshoz kapcsolódó ellátáshoz és a folyamatban lévő kezelésekhez való hozzáférés elhalasztására, késleltetésére, vagy korlátozására.” A nemváltoztatás, mint életmentő egészségügyi beavatkozás? Ezt inkább nem is kommentálom. Az olvasóra bízom ennek megítélését.

A jelentés 52. pontja arra „kéri (megj. nem világos, hogy kit), hogy az LMBTIQ civil társadalmi szervezetek támogatására hozzanak létre állandó finanszírozást, hogy ne kizárólag projekt alapon történjen a finanszírozásuk…”. Rendben, mondhatnánk, de akkor hol van a többi kisebbség, pl. a szintén kisebbségi sorsban élő nemzeti közösségek?

A finanszírozás témáját megfejelve az 53. pontban természetesen megfogalmazzák azt is, hogy az LMBTIQ-közösséggel szembeni „diszkriminációs mechanizmusok” megléte esetén az Európai Bizottság függessze fel vagy vonja vissza az EU-s támogatást. Azt viszont nem tudjuk meg ebből az anyagból sem, hogy „diszkriminációs mechanizmusnak” tekintik-e az unió intézményei, ha egy tagország lakosainak és parlamenti képviselőinek döntő többsége úgy gondolja, hogy a házasság egy nő és egy férfi intézménye.

Ismétlem, hogy sem a Szövetség MKP Platformjának és személyesen nekem sem, ez nem elsődleges téma. Ez az írás mindössze azért született, hogy alátámasszuk állításunkat, hogy az EU-s intézmények, a nyugat-európai közgondolkodást alkotók ebben a témában átestek a ló túloldalára!

Természetesen az LMBTIQ-témában sok EU-s dokumentum létezik. Itt csak azt boncolgattam, ami a szemem előtt született és az REB jelenlévő tagjainak a 70%-a megszavazta.

A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem jó ez az irány. Ha túlságosan kileng a társadalmi inga egy ideológia irányába, mint pl. az I. világháború utáni Weimari Köztársaságban történt, akkor az vissza is leng majd a másik irányba, a szélsőjobboldal megerősödését eredményezve. Az ún. nemzeti keresztény konzervatív oldal a mai EU-ban ezt szeretné elkerülni.

A REB fentiekben felvázolt jelentését Kate Feeney nevű képviselő asszony terjesztette elő, aki az Emmanuel Macron által életre hívott Renew Europe képviselőcsoportjának a tagja. Macron, francia köztársasági elnök épp most vette át az EU irányítását.

Berényi József

Az MKP Platform bejegyzése itt érhető el.

A REB jelentése itt.