Február 24-től, az ukrajnai háború kitörésétől számítva humanitárius szükségállapot alakult ki Ukrajnában. Sajnálatra méltó a rengeteg áldozat, sebesült, sérült és menekülő. Szegények, semmiről sem tehetnek. Önhibájukon kívül kerültek nyomorult helyzetbe. Milliók menekülnek nyugatabbra és természetes, hogy a kormányok, az önkormányzatok és a civilek alapvető segítséget nyújtanak az ukrajnai menekülteknek. Így tettünk, teszünk mi is.

A másik tényező, hogy a pozsonyi kormány bevallottan eddig több, mint 500 millió euró értékben küldött segélyt, azon belül muníciót, harci eszközt, üzemanyagot Ukrajnába. Ez a légvédelmi rendszer nélküli összeg, hiszen annak értéke nem ismert. Kérdés, mindez mennyire terheli meg az államháztartást, az állami költségvetést abban az időben, amikor két év alatt Szlovákia államadóssága a GDP 48 százalékáról 62 százalékra nőtt. Ez pedig már veszélyes zóna a kis ország számára. Különösen a mai nemzetközi és gazdasági helyzetben.

További tényező, hogy Szlovákia kormánya saját polgárai számára eddig minimális segítséget nyújtott az utóbbi hónapokban, az eszeveszett árvágta idején. Ami megemlíthető, az a villamos energia árának befagyasztása 2023 végéig, ám csupán a háztartások számára. Másról nem tudok. Ha összehasonlítjuk a környező, hasonló cipőben járó országokkal, akkor ez édeskevés. A kormány végképp nem reagált az üzemanyagok, az élelmiszerek, egyes szolgáltatások rohamos árnövekedésére, mint tették azt a szomszédos országok. Nem csupán Magyarország és Lengyelország - ezekről mindenki tud - hanem Ausztria és Csehország is.   

Kétségkívül, az ukrajnai menekültek - akik Szlovákiában kerestek menedéket – segélyezése nemes feladat, fontos humanitárius támogatás, segítség. Ám kérdéses, hogy hol húzódik a segítségnyújtás, a szolidaritás elviselhető, ésszerű határa. Ennek tükrében feltehetjük a kérdést: kinek van több joga ma a kormány megítélése alapján, az ukrajnai menekülteknek vagy az elesett, segítségre szoruló szlovákiai polgároknak? 

Jöjjön a konkrét összehasonlítás, több szemszögből. Szembetűnő a kettős mérce a kétnyelvű tájékoztató táblák esetében. Napok alatt megjelent a szlovák és ukrán nyelvű tájékoztatás a néhány tízezer ukrán menekült részére – ami nagyon helyes - azonban a szülőföldjén élő félmillió magyar adófizető polgár és más, velünk itt élő közösségek számára harminc éve, a demokratikus rendszerváltás óta sem jelent meg a két nyelvű tájékoztatás. Egy-két kivételtől eltekintve, mint a helységnévtáblák, a vasútállomások és az állami hivatalok megnevezése. A hivatalos érintkezésben használt anyanyelvhasználat máig nem megoldott. Nem követeli meg az állam, hogy az állami hivatalnok sajátítsa el a vele egy városban élő közösség nyelvét. Bezzeg a rengeteg tolmács a menekültek számára! 

Az egészségügyi ellátás az ukrajnai menekültek számára Szlovákiában ingyenes. Helyes, mert rászorulnak. Ám ilyen jogon miért nem ingyenes azok számára, akik itteni állampolgárként veszítették el egészségügyi biztosításukat, gyakran önhibájukon kívül. Mert megszűnt a munkahelye és kiesett a szociális hálóból. Az egészségügyben dolgozóktól tudom, hogy rohamosan nő azon páciensek száma, akik nem rendelkeznek egészségügyi biztosítással. Mintha új járvány lenne ez, úgy terjed. Az ellátást pedig képtelenek saját zsebből megtéríteni. Velük miért nem szolidáris az államigazgatás? Mert nincs annyi forrás a rendszerben?  Az ukrajnai menekültek gyógykezelését nem az állami költségvetés téríti meg, megnövelve ezzel az állami deficit mértékét? Az állami deficitet ki fogja megtéríteni? Mi az adóinkból, természetesen.

Ha szolidáris az ukrajnai menekültekkel – ami helyes – akkor miért nem szolidáris a hazai elesettekkel? Ránézésre az ukrajnai menekültek egy része - akik átmenetileg nálunk leltek menedékre – odahaza jó módban élt. Legalábbis sokkal jobb módban, mint a rászoruló polgártársaink legtöbbje. Hol itt az igazság?

A bölcsődék fenntartóinak a kormány előírta, hogy a bölcsődék műszaki kapacitását meg kell növelni 10 százalékkal az ukrajnai menekültek gyermekeinek javára. Hasonló intézkedést készít elő az óvodák számára. Helyes, támogatom. A hazai gyermekek számára ilyen módosítást a kormány és a közegészségügyi hivatal sohasem írna elő, pedig az elmúlt években a fővárosban és számos nagyobb városban a bölcsődei és óvodai helyek ezrei hiányoztak. Új bölcsődék és óvodák építését vagy meglévők teljes felújítását gyéren támogatta a kormány – külön szerencsénk, hogy a déli települések óvodáinak felépítését és felújítását Magyarország kormánya magára vállalta – de az ukrajnai menekültek végett e téren is súlyos épületfenntartási intézkedést hozott.

További ellentmondás, hogy az ukrajnai menekültek többszáz eurós készpénzhez jutnak Szlovákiában, ezen kívül megkapják a teljes ellátást. Helyes. A kormány segélyként, ingyen küldi az üzemanyagot Ukrajnába, mi pedig elszenvedjük az üzemanyagok drasztikus áremelkedését. Legalább, ha beavatkozott volna a kormány úgy, mint tette azt Lengyelország és Magyarország kormánya. De nem tette. A pozsonyi kormányfő ukrán kollégájával Kijevben háború utáni újjáépítési alapról egyeztetett a háborús romok újjáépítésére. Szlovákia államháztartása olyan jól áll?

A hazai drasztikus áremelkedés kompenzálását a leginkább rászorultak számára, halogatja a kormány. Máig képtelen erről dönteni. A szociális tárca berkeiben előkészített 133 milliós mentőcsomag, amely ráadásul megkerüli a nyugdíjasokat, csupán csepp a tengerben és csupán egyszeri támogatásról lenne szó. Az árak alakulása terén annyira komoly a helyzet (és milyen lesz a közeljövőben?), hogy az egyszeri támogatás nem old meg semmit. Szlovákia lakossága nagy bajban van és még nagyobb bajban lesz a közeljövőben. Nyilván, tudja ezt a pozsonyi kormányzat. Miért nem fogad el speciális törvénycsomagot az elesettek megsegítésére, mint tette azt az ukrán menekültek esetében Lex Ukrajna néven?  Anyagi forrása is van bőven, hiszen az árak általános és rohamos emelkedésének velejárója, hogy alaposan nő az állam adóbevétele is, HÉA-ból (DPH). A drasztikus üzemanyag-áremelkedés maga után vonja az üzemanyagra kivetett, jelentős jövedéki adóbevételeket.  Az ukrán menekülteknek irányuló bőkezű segítséggel párhuzamosan a rászoruló hazai polgárok és családok támogatása eddig nagyon laposra, vérszegényre sikeredett. Mondhatnánk, botrányosan hátrányos a megkülönböztetés. Az egyiket a háború borzalmai feszélyezik, míg a hazai rászorulókat pedig az árak rohamos növekedése feszélyezi. Ébredjen fel végre a kormány!  Itt az ideje.

Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője