Zsigárdon a református templomban emlékeztek az 1848-as magyar forradalom 165. évfordulóján. A rendezvény ünnepi szónoka Berényi József MKP-elnök volt.

A vágsellyei járásban lévő községben Iván István református lelkész köszöntötte a gyülekezetet, köztük a magyar nagykövetség képviselőjét, a Magyar Közösség Pártjának elnökét, a vágsellyei járás magyarok által lakott községeinek polgármestereit is. A kutúrműsorról a helyi iskolák diákjai és kulturális csoportok tagjai gondoskodta. A résztvevők  meghallgatták Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét a határon túl élő magyarokhoz. A templomban tartott megemlékezést követően pedig megkoszorúzták a község 1848-as emlékművét.

Ünnepi beszédében Berényi József MKP-elnök többek között elmondta: „1848. március 15-én olyan dolgok történtek Pesten, Bécsben és részben Pozsonyban is, amelyek miatt még mindig nagy számban összejönnek az emberek, és emlékeznek. Nyilván egy nap alatt nem hozható össze egy történelmi változás. Az, ami március 15-én történt, egy folyamatnak volt a kicsúcsosodása. amely valamikor az 1700-as években kezdődött, amikor II. József megkísérelte megreformálni a birodalmat, elvenni a magyaroktól a nyelvhasználat jogát, a latin nyelvet lecserélni a németre, nem pedig a nemzetiségekére. Ezzel egy olyan mozgalmat váltott ki, amelyről maga sem tudhatta, hogy mi lesz a vége. Először a Habsburg birodalomban a nemzeti testőrség magyar tagjai fogalmazták meg, hogy mi magyarok vagyunk, és ezért ahol lehet, ott a magyar nyelvet kell használni.

A reform országgyűlést, amelyet március 15-e kapcsán szintén gyakran említjük, újabb csodálatos folyamata volt a magyar történelemnek. Két irányba ment a változás, az egyik arról szólt, hogyan lehet könnyíteni a jobbágyok sorsán, a másik pedig arról, hogy miképp lehet a nemzeti függetlenséget. A császár megpróbálta megnyerni a jobbágyságot és a középnemességet is, az oszd meg és uralkodj elve alapján. Ezt az elvet még a mai politikában is nagyon látványosan használják velünk szemben.
1848-ban Kossuth Lajos viszont mindkét erőt egyesíteni tudta. Nemes volt, így meg tudta szólítani a köznemeseket, ugyanakkor vagyontalan is volt, ezért a jobbágyokhoz is eljutott a hangja. Összefogta a nemzetet, és egy cél irányába állította Wesselényit, Széchenyi Istvánt, a lánglelkű ifjakat. Neki köszönhetően a nemzet egységet alkotott, és ellent tudott állni a habsburgoknak. A nemzetiségeket viszont nem sikerült ebbe az egységbe felsorakoztatnia. Üzenet a mának is, hogy nem érdemes a nemzetiségekkel való kártyát játszani, mert előbb-utóbb ez visszaüt.  (…)”.

Berényi József visszaemlékezett a 165 évvel ezelőtt kitört forradalom néhány mozzanatára, köztük a közelben lezajlott csatákra is.

„Tudjuk, az országba bevonuló orosz haderő elfojtotta a szabadságharcot, de annak az erőnek, amit akkor tanúsított a magyarság, soha nem múlt el a hatása. A forradalom szellemiségét az emberek tovább vitték szívükben-lelkükben, mindaz, amit Kossuthtól és Petőfitől és a szabadságharc további kiemelkedő személyiségeitől kaptak. Az osztrákoknak végül is engedniük kellett, és 1867-ben ki kellett egyezniük a magyarokkal.

Ma is merítünk mindebből, folyamatosan. Mindenki, aki fontosnak tartja a nyelvhasználatot, identitásunk megőrzését. Azt hiszem, az tudja hitelesen ma ünnepelni március 15-ét, aki fontosnak tartja a közép-európai magyarságot, felvállalja a kétnyelvűséget, a székely zászlót, a magyar iskolát és kultúrát. Aki így tesz, az mind 1848 szellemiségének megfelelően cselekszik. Számunkra, határon túl élő magyarok számára ez az ünnep sokkal több egy koszorúzásnál. Arról kell, hogy szóljon, hogy igen. ki lehet alakítani az egységet, azon belül is egy közös irányt és érdemes küzdeni megmaradásunkért. Ez a küzdelem előbb vagy utóbb, de meghozza gyümölcsét” – zárta beszédét Berényi József.

(Felvidék.ma, on)