A Nyíregyházán lezajlott 52. Közgazdász Vándorgyűlés kilenc szakmai szekciója közül az egyikben részletesen felvázolták, miként alakul Magyarországon az Európai Unió fejlesztési forrásainak felhasználása a 2014-2020 közötti időszakban. Bemutatták a készülő nemzeti fejlesztési terv legfontosabb célkitűzéseit. Kiváló lehetőséget kínált ez arra, hogy összevessük Szlovákia készülő nemzeti fejlesztési tervével a pályázók szemszögéből, mely területeken mutatkoznak lényeges eltérések.
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy Magyarországon az előző, 2007-2013 közötti uniós fejlesztési időszakban a forrásoknak csupán 16 százalékát használták fel gazdaságfejlesztésre. Tervek szerint a 2014-2020 közötti időszakban ez az arány felkúszik 50 százalék fölé. Szlovákiában hasonló adat nem áll rendelkezésre sem az előző időszak teljesítésére, sem pedig a következő időszakra vonatkozó tervekre vonatkozóan. Egy biztos: amikor az év elején Brüsszel elküldte a 28 tagország számára a pozíciós levelet, amely tartalmazta az egyes országok számára szóló javaslatot mely szakterületeken milyen forráselosztást látna szívesen az egyes nemzeti fejlesztési tervekben, Budapest örült, Pozsony már kevésbé. Brüsszel ugyanis mindkét ország számára azt javasolta, hogy helyezzék előtérbe a gazdaságfejlesztést, következményeként pedig a munkahelyteremtést. Pozsony eredetileg nem számolt olyan nemzeti fejlesztési tervvel, amely elsősorban a gazdaságfejlesztésre helyezte volna a hangsúlyt, továbbra is inkább az infrastruktúra-fejlesztést helyezte volna előtérbe. Az arányokat illetően talán emiatt tapasztalható titkolózás. Az Európai Bizottság eddig egyik ország számára sem hagyta jóvá a 2014-2020 közötti időszak nemzeti fejlesztési tervét.
Térjünk vissza Nyíregyházára. A Közlekedési Operációs Programon belül Magyarország elérte, hogy az európai folyosók TEN-T hálózatán kívüli utak fejlesztése is támogatást kaphasson Brüsszeltől. Hasonlóan lesz ez Szlovákiában is, csupán Pozsony nagyrégió és Közép-Magyarország régiója kivétel, ahova közlekedésfejlesztésre az Unió nem juttat forrásokat, a jelzett régiók jelentős gazdasági ereje miatt. Magyarországon megszűnik a fejlesztési pólusok rendszere. Ezentúl az ötezer lélekszám alatti települések és az ott tevékenykedő intézmények, vállalkozók is pályázhatnak uniós támogatásra, eltűnik tehát a korábban művileg megszabott korlát. Szlovákiában továbbra is fennmarad a fejlesztési pólusok rendszere, ilyen tekintetben továbbra is kirekesztő lesz a támogatási rendszer számos város és község, főleg a kisebb települések számára.
Az Európai Unió bevett gyakorlata, hogy vállalkozás nem pályázhat vissza nem térítendő támogatásra csak hitelre. Igaz, kedvezményes kamatlábú uniós hitelre. Szlovákiában ez így lesz a jövőben is, hiszen itt nem kezdeményezték e gyakorlat módosítását. Magyarország ezt megtette, sőt elérte, hogy a jövőben vegyes támogatási rendszer működjön. Amennyiben a vállalkozó 100 millió forint uniós támogatásra jogosult, akkor 50 milliót vissza nem térítendő támogatás formájában, a másik ötvenet visszatérítendő hitel formájában kaphatja meg.
Ezen felül Budapest fontos korrupcióellenes intézkedéseket is bevezet: a pályázatok adminisztratív költsége (vagyis a projektmenedzser jutaléka) a támogatás legfeljebb 2,5 százaléka lesz a jövőben az eddigi 6-8 százalék helyett. A projektmenedzsment a spekulánsok részére tehát kevésbé lesz vonzó mint eddig. Ráadásul a jutalékot nem lehet előre felvenni, hanem folyamatosan, a projekt előkészítése és megvalósítása során folyósítják majd. A pályázatok kiválasztása, értékelése is megváltozik, a szubjektív elemeket kiiktatják az értékelési rendszerből. A pályázat leadáskor a pályázó 99 százalékra tudni fogja, hogy eredményes lesz-e a pályázata, teljesíti-e az objektív kritériumokat. Nos, Szlovákiában az imént felsorolt intézkedésekről, amelyek a pályáztatás fokozott tisztaságát szavatolnák, nem tudok. Valószínűleg továbbra is fennmarad a részben szubjektív elbírálási rendszer, amelyben a pályázó hosszabb várakozási időre, bizonytalanságra van ítélve a pályáztatók részéről.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
