Az oktatásügynek szánt mentőöv módozatáról vizionált a minap Peter Pellegrini új szlovák oktatásügyi miniszter egy televíziós interjúban. Akinek első erőfeszítéseit, szó se róla, megsüvegelhetjük, hiszen néhány munkában megfáradt tisztviselő ülepét azonnal kiparancsolta a kényelmes limuzinokból, sőt, több szerkezeti változást is eszközöl a minisztériumban. Mielőtt azonban szabadjára engednénk az örömünket, tegyük hozzá, hogy az új miniszter – egykori pénzügyminisztériumi államtitkár – afféle válságmenedzserként került a tárca élére, hogy megpróbálja elődje garázdaságait rendbe tenni. S ezek közt valószínűleg nem szerepel az, ami a legfontosabb lenne: az oktatás filozófiájának, társadalmi szerepének az áthangolása. Abban sem igen reménykedhetünk, hogy egyszeriben elmúlik a kisiskoláink feje fölül a veszély, hiszen érvényben marad az új „oktatási reform”, amelynek lényege, hogy az alapiskolák fenntartói továbbra is az önkormányzatok, ám a minisztérium dönti el, melyiket hagyja élni, és melyiket záratja be. Érthetetlen, hogy ezt az alkotmányba ütköző törvényt mind a mai napig senki sem támadta meg.
Hogy gyengébbek is értsék, a miniszter egy példával illusztrálta elképzelését. Ha például kap egy városi önkormányzat egymillió eurót az iskoláira, és a minisztérium hozzá tenne további százezer eurót. A bökkenő csak az a dologban, hogy az említett „plusz” százezer eurót az önkormányzatnak kellene kigazdálkodnia, pontosabban megspórolnia. Például közvilágítás, hulladékgyűjtés stb. területén. Vagyis az állam az egyik kezével adna, a másikkal pedig elvenne. A mutatvány annál érdekesebb, hogy tudjuk, mennyi elvonást szabadított az önkormányzatokra az idén a kormány (de lényegében fennállása óta, s valószínűleg jövőre sem lesz jobb a helyzet). A képet árnyalja, hogy Szlovákia az uniós források felhasználásában valahol ötven százalék körül jár, és a tavaly őszi uniós ellenőrzés után idén 400 millió eurót visszatart Brüsszel. A kormány feje fölött ráadásul ott lebeg az eladósodottság növekedésének Damoklesz-kardja, amit a Fico-kabinet már idén meg akart nyitni (magyarán: följebb emelni a megengedett adósságszintet).
Ha ezt mind összerakjuk, furcsa kis puzzle-t kapunk, amit akárhogyan is igyekszünk összerakosgatni, nem sikerülhet. A miniszteri okfejtés mögött így akár azt is feltételezhetjük, hogy újabb forráselvonásokon töpreng a kormány az önkormányzatoktól, ami aztán valóban padlóra küldheti a túlélésért küszködő kis és nagyobb közösségeket. Mert azt nehéz elképzelni, hogy egyidejűleg emeljék a pedagógusok alacsony bérét, élni hagyják a kislétszámú kisiskolákat, és a miniszter szerint az utóbbi évek legnagyobb vívmányának tartott interaktív táblákra is többet költsenek. Jó, ha krétára futja.
Őry Péter,
az MKP önkormányzati és közigazgatási alelnöke