A jelek szerint Brüsszel megelégelte az uniós források szlovákiai felhasználását kísérő visszaéléseket, területi diszkriminációt és politikai klientelizmust. Az Európai Bizottság július elsejétől ideiglenesen felfüggesztette 9 operatív program eredményes pályázatai uniós támogatásának kifizetését. Több okból is súlyos gond ez, annak ellenére, hogy a pénzügyi tárca vezetője a kormány ülésén igyekezett bagatellizálni az eseményt.
Ennyire komoly szankciót az Európai Bizottság bürokratái ugyanis súlyos visszaélések, korrupció esetén szoktak alkalmazni. Nem egyedi esetről van szó, hiszen a Szlovák Nemzeti Fejlesztési Terv 11 operatív programja közül kilenc program esetében függesztették fel a támogatások kifizetését. Az intézkedés a konkrét pályázókat érinti leginkább, hiszen a pályázatok előkészítése, gyakran előfinanszírozása komoly anyagi ráfordítással jár. Az uniós támogatás késése (ha egyáltalán megérkezik) komoly többletköltséggel jár. A legsúlyosabb gond azonban az, hogy Szlovákia eddig is halvány teljesítményt nyújtott az uniós források felhasználását illetően a 2007-2013-as időszakban. A 11,4 milliárd eurónyi keret felét tudta csupán felhasználni, holott a hétéves uniós időszak tavaly lejárt. Érvényes ugyan az n+2 szabály, ennek köszönhetően 2015 végéig felhasználhatja a forrásokat, ám az idő gyorsan telik.
Effektíve egy év van hátra, ugyanis 2015 végéről vissza
kell számolni kb. fél évet, amely a gazdasági elszámoláshoz, az
adminisztráció lezárásához szükséges. Minden azon múlik hány hétig vagy hónapig és hány operatív programban tarja fenn az Európai Bizottság a kifizetések felfüggesztését. Korábban már leszögeztem, e szankció nélkül sem tudná Szlovákia
felhasználni a teljes keretet sőt, feltehetőleg euró milliárdoktól esünk el a felelősök tehetetlensége miatt. Most pedig az EU szankciója súlyos mértékben bonyolítja a kialakult helyzetet. Hihetetlenül rövid idő marad a támogatások lehívására, emiatt jelentősen megnövekedhet a Szlovákia számára megítélt teljes keret fel nem használt része.
Ez pedig tragikus fejlemény, akárhonnan nézzük, hiszen a legtöbb beruházás esetében, amely Európai Uniós támogatással épül a költségvetés 85 százalékát Brüsszel állja, 10 százalékát az állami költségvetés, 5 százalékot pedig a pályázó. Tehetetlensége miatt éppen erről az uniós támogatásról mond le Szlovákia. Amennyiben az eltervezett, ám eddig nem realizált beruházásokat meg szeretné valósítani, száz százalékban saját forrásokból kell azokat kivitelezni. Ez pedig irreális. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, ilyen esetben gyakran a megvalósult beruházások támogatását bírálhatja felül vagy vonhatja meg Brüsszel.
Ezzel kapcsolatban jutott eszembe egy érdekes történet. A 2010-es parlamenti választási kampány idején, parlamenti pártként, mint az MKP vezetői hivatalosak voltunk egy szakmai tanácskozásra a Pozsonyi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) tagjaival együtt, amelyen bemutathattuk választási programunk egyes elemeit a megjelent mintegy 150 vállalkozónak. A rendezvényen Csáky Pállal együtt voltunk jelen, programunk gazdasági, területfejlesztési fejezeteit ecseteltem a szakmai tanácskozáson. Beszámoltam terveinkről, hogyan hasznosítanánk az EU-támogatások fel nem használt részét a 2007-2013-as uniós időszakban. Az egyik jelen levő vállalkozó a vitában felszólalt, hogy teljesen felesleges az erőfeszítésünk, hiszen a Szlovákiának szánt teljes uniós keret le van kötve, csupán meg kell valósítani a fennmaradó pályázatokat. Érdekes szakmai vita alakult ki közöttünk. Az idő előrehaladtával úgy tűnik, a folyamatok mégis nekünk adtak igazat, jókora összeg volt még akkor szabadon, lekötés nélkül. Az azóta eltelt négy év kormányzati tehetetlensége (az utóbbi két kormányra egyaránt érvényes) következtében egyre inkább bebizonyosodik, a 11,4 milliárdos keret jelentős része felhasználatlanul marad. Ez pedig tragédia!
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
