Megcsömörlöttünk, nem értettük meg, nem is akartuk megérteni, sebaj, majd egy messziről jött ember „megoldja” a demokráciahiányunkat…

A március 15-i választások eredményével magyarként nem vagyok teljesen elégedett, állampolgárként még kevésbé. Szülővárosom, Gúta egészen megdöbbentő választási részvételével, a 27,03%-kal! Sokan mondták közeli ismerőseim közül, hogy megcsömörlöttek. Én is! Csalódtak! Én is! Az egész elmúlt húsz egynéhány évben! Én is! Már nem hisznek az elmúlt időszak politikusainak, hiszen nem teljesítették ígéreteiket, egyenesen becsapva érzik magukat. Ebből még nem kéne egyenesen azt a következtetést levonni, hogy nem lehet változás. Nemcsak a politikai légkör, a választópolgárok hozzáállása is jelzi, fiatal még a demokrácia nálunk. Tehát az elbizonytalanodást el is tudnám fogadni, ha nem látnám azt, hogy vagyunk jó páran az új politikai hajtásokból, akik megérdemelnénk egy esélyt cselekvéseink megvalósításához a közösség támogatásával Mindig születnek új arcok, amelyeknek megadjuk a lehetőséget az elmúlt időszak megreformálására kijavítására. Ez a politikában is így van. Csak úgy látszik, a mi közösségünk csalódott és megcsömörlött!

Úgy érzem, tiszta, egyenes beszédre van szükség, az új politikai arcoknak ebben is élen kellene járni, még ha ez nem lesz is elsőre szimpatikus épp azoknak, akik lehetséges támogatóim lehetnének. A március 15-i részvétel kapcsán talán mégsem kéne a politikai pályát erőltetnem, hiszen az esélyt „megadták” azok, akikért dolgozunk – ez derült ki számomra a mostani választási eredményekből a déli régiókban. Természetesen tisztelet a kivételnek!
Azt viszont nem értem, ha megcsömörlöttünk, akkor mi lesz velünk, hogy akarunk változtatni. Mert kedves polgártársaim, felvidéki magyar nemzettársaim, a történelem a megmondhatója, hogy mennyi mindenen, nagy hirtelen, előjelek nélkül változtatni lehetett. Ilyen volt a kommunista politikai hatalom megbuktatása. Politikai készség, néhány valóban igazi elvekben hívő szervező és egy közösség kellett hozzá, amelyik sok esetben már olyan mélyre süllyedt, hogy nem is volt számára más kiút.
Szóval, kár egy picit a március 15-i elnökválasztásért, mert most volt kire leadnunk a voksunkat, akinek az eredményéből profitálhatott volna (és szerencsére még profitálhat!!!) magyar közösségünk, valamint a dél-szlovákiai régió is. Így a velünk élő szlovák polgártársaink is! Mert ő valóban közülünk való, közöttünk élő köztársasági elnökjelöltünk volt, ismeri a mi problémáinkat. Vagyis egyszóval felvidéki magyar ember, aki egy dél-szlovákiai város többségében szlovákok lakta településén él. Az MKP polgári magyar nemzetiségű jelöltjétől várható volt, hogy az össztársadalmi problémák mellett, felvállalta volna a magyar (nemzetiségi) kérdéseket is. Végre! Volt valaki, aki valóban minket is megszólított.  Le kell írnunk végre, hogy ha az MKP jelöltjei bármilyen fronton a magyarságról beszélnek, akkor a dél-szlovákiai régiók problémáiról beszélnek!!! A kettő összetartozik! Ez nem csak nemzetiségi kérdés! Éppen ezért a „magyarság" Bárdos Gyula kampányában nem a magyarkodást jelentette, hanem a déli régiók gazdasági felzárkóztatását, munkanélküliségi problémáját, az elvándorlást, a roma kérdés megoldatlanságát stb. Ezért sem értem, miért maradt otthon például. Gútán a választópolgárok 77%-ka?

Biztosan voltak olyanok, akik nem értették Bárdos jelöltségét! Nem értették, hogy ha nem nyerhetünk, mi a fenének indítunk jelöltet?  Legalább egy hónapon keresztül a magyarság problémáiról, a dél-szlovákiai régiók rossz gazdasági helyzetéről, negatív demográfiai mutatóiról, a fiatalok elvándorlásáról beszélt valaki (hosszú idő után újra) a szlovák kereskedelmi és közszolgálati médiákban! Nyíltan és őszintén! Szembesítette Szlovákiát a jogegyenlőség hiányával, amelyet minden időben minden köztársasági elnöknek meg kellett volna tennie Szlovákiában! Eddig nem volt rá példa. Tehát már csak ezért is megérte.

Ennek ellenére, Bárdos Gyula legyőzte a három jobboldali párt jelöltjét, akik a választások előtt hallani sem akartak az MKP-val való egyeztetésekről. Sőt, számon kérték tőlünk, hogy a tucatnyi jobboldali jelölt mellett, az MKP saját jelöltet állított. Azt hiszem, ezek után semmilyen alapjuk nem volt arra, hogy az MKP fölött pálcát törjenek (mégis megtették), mert Dél-Szlovákia polgárai kinyilvánították már az aláírásgyűjtéskor, hogy a Népi Platform jelöltje őket nem szólította meg, ezen kívül Bárdos Gyulát az ötödik helyre szavazták be az elnökválasztás első fordulójában! Mi kell még ennél erőteljesebb jelzés a jobboldalnak, hogy rólunk, nélkülünk ne szülessenek egyességek, megállapodások?

Sebaj, majd egy messziről jött ember „megoldja” a demokráciahiányunkat…

Újabban ugyanezen pártoktól elhangzik, hogy támogassuk minden egyeztetés nélkül Ficóval szemben Kiskát. Kiska ezidáig nemhogy egyenes jelzést, de semmilyen gesztust nem tett közösségünk felé, hogy partnernek tekintene minket. Talán annyit már nyilatkozott, hogy neki nincs semmi problémája a kisebbségekkel. Annyit azért elárult, hogy senkitől nem kell bocsánatot kérni a Beneš-dekrétumok miatt.  Éppen ezért az MKP nem szeretné még egyszer csalódásba kergetni a szlovákiai magyarokat. Nem kéne olyan szavazásba belesodornunk közösségünket, mint amilyen megtörtént a Mečiar-Gašparovič párharc idején, annak második fordulójában. Később kiderült, az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz (sőt talán huszonegy)! Dél-Szlovákiában élő szlovák polgártársaink egyébként is Kiskára szavaztak, annak ellenére, hogy a régióval kapcsolatos egyenlőtlenségekről egyszer sem nyilatkozott. Tehát a velünk élő szlovákság továbbra is megbízhatatlannak tartja azt a jelöltet, akivel „együtt kel és fekszik” ugyanazon gondokkal, problémákkal küzd. Sajnos a nagy magyar összefogás is elmaradt, mert a „spolupráca” még Bugár elnök urat is túlnőtte, és a Híd szimpatizánsok egy jó része, szintén Kiskára szavazott Hrušovský helyett. Azt meg Ők tudják, miért. Biztosan, mert jól ismerik, és bíznak benne. Talán ezért is, vagy éppen ezért a szlovák demokrácia megmentését ne rajtunk kérjék számon. Vannak, akik „megmentik”. Mi már elégszer bizonyítottuk (közösségként Szlovákia megalakulásától számítva, politikai erőként 1998-tól mind a mai napig), hogy Szlovákiában a valódi demokráciát fontos alappillérnek tekintjük. Nekünk erre, hogy állandóan csak a demokráciába vetett hitünket bizonygattuk a szlovák társadalomnak, ráment a valódi érdekképviseletünkből húsz év és 110 000-rel vagyunk kevesebben! Mert a mi érdekeinket, amelyek szintén a demokrácia alappillérei, senki sem vette figyelembe! Amennyiben Kiska nem ad őszinte jelzéseket szándékairól, akkor jómagam a közvetlen környezetemet nem fogom arra buzdítani, hogy szavazzanak rá. Ficóra meg biztosan nem! Sajnos van egy érzésem, hogy a demokrácia alappillérének számító multi etnikus polgári államiság hangsúlyozása, nem fontos Kiskának sem, mert attól fél, Fico a második forduló előtt kijátssza a magyarkártyát, és valószínűleg ezért sem fog minket megkeresni. Számomra viszont ez is a demokrácia egyik fokmérője, ezért ilyen szempontból Ő sem hiteles! Így marad a szándékos üres boríték. Tehát, hogy szavazni elmegyek! Mert ez egy ajándék 1989 óta, amivel élni kell, bármilyen helyzet is van, de a véleményemet ebben a fentebb megfogalmazott formában fogom kinyilvánítani!

Bár a remény hal meg utoljára! Ezért bizakodom, hátha csenget valaki a Čajakova 8 ajtaján a postáson kívül is.

Samu István, az MKP OE tagja