Fájdalmas eseményeket idéz számunkra április 12-e, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Ilyenkor megemlékezünk azokról, akik elszenvedték a megpróbáltatásokat, a történelem eme súlyos, igazságtalan és kegyetlen eseményeit. Nem ünnepnap ez, hanem a múlttal való szembenézés napja. Bár vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy megemlékezünk a deportációról, a reszlovakizációról és a kitelepítésekről. Meg kell ezt tennünk. Annál is inkább, mert az akkori csehszlovák vezetés intézkedése kizárólagos nemzetállamot akart létrehozni, ami a nemzetiségek megszüntetését jelentette volna. Ezt nem felejthetjük el, még akkor sem, ha a terv nem sikerült.

Az embertelen deportáció 40 ezer magyar ember kitelepítését jelentette. Az ezután kiötölt reszlovakizáció során 382 ezer ember vallotta magát szlováknak kényszerűségből - családja és vagyona megóvása érdekében. Magyarországra csaknem 90 ezer csehszlovákiai magyart telepítettek ki. A csehszlovák-magyar egyezmény alapján végbement lakosságcsere távolról sem volt önkéntes, ahogy ezt a többségi nemzet hiszi és hirdeti.

A kollektív bűnösség okán elszenvedett megpróbáltatásokért a szlovák törvényhozás sosem kért bocsánatot, és a mai napig nem törölte el a kollektív bűnösség elvét. A Magyar Közösség Pártja sohasem mondhat le arról, hogy szorgalmazza a mindenkori szlovák politikai vezetés hozzáállásának megváltoztatását. Ezt becsületünk és az elődeink iránti tisztelet követeli meg tőlünk.

Berényi József,
az MKP elnöke