Mondják: anya csak egy van. Vámos Miklós regényében, a Móricka-viccben, az elkoptatott frázisban talán igen; az életben viszont lehet több is.

Hiszem ugyanis, hogy minden nőben ott lakozik az anyaság. Ezért is vagyok márciusban gondban: nekem ugyanis minden nő anya, és ez az a tulajdonság, amely bennünk, férfiakban sosem lesz meg. Születünk fiaknak, élünk férfiként, válunk apákká: de életet adni mégsem tudunk.

A Nők – így, nagy N-el – nekem sokkal inkább a májust jelentik. A zöld, termékeny, friss Tavaszt! Megadatott, hogy a saját szememmel láthattam gyermekeim születését, hallhattam a felsíró új élet muzsikáját. Ott értettem meg, hogy a férfi csak férfi, a nő viszont az Élet. Az életet a Nőkbe kódolta a Teremtő, nekik ajándékozta a születéscsodáját. Épp ezért Őt látom és tisztelem minden Nőben: anyámban, aki világra hozott, páromban, aki gyermekekkel ajándékozott meg, lányaimban, akik unokáim reményét hordozzák! De ugyanígy becsülöm a nőket, akik nem hoztak/hozhattak világra magzatot: bennük is ott a vágy, az új élet szeretete. Hiszen minden nő anyának születik!

Mondják, anyanyelv is csak egy van. És ez sem teljesen igaz. A világ legtöbb embere a többnyelvűségben éli mindennapjait, és az is gyakran előfordul, hogy valaki több nyelvet mondhat anyanyelvének. Tény viszont, hogy általában ezen az elsőként elsajátított nyelv(ek)en számolunk, álmodunk, vagyunk leginkább otthon. És tény az is, hogy néha elhagyjuk, megtagadjuk, felcseréljük egy másik nyelvre.

Állítják, hogy anyaföld is csak egy van. És olvashatjuk azt is, hogy itt élnünk s halnunk kell, még ha kegyetlen és kopár is, mert másnak ugye csak térkép e táj: mi tudjuk füvét, bokrait, kavicsait, illatait és zamatát. Ennek ellenére sokan szakadnak ki a szülőföldből, és veszik nyakukba a világot: egy biztosabb máért és egy jobb jövőért… Néha elgondolkodom azon, hogy a látszatvilágunk álcái között mi marad időtálló és igaz? Talán csak annyi, hogy ragaszkodunk életünk első dolgaihoz: a tájhoz, amely felnevelt, a nyelvhez, amely szavakat adott szánkba. És ha ezeket megtagadnánk is, az anyákhoz, akik életet ad(hat)nak, örökre ragaszkodunk. Hölgyeim: szép ünnepet Mindnyájuknak!

Menyhárt József