Június 4-én ismét megemlékeztünk a trianoni tragédiáról, a magyar törvényhozásnak köszönhetően immáron a Nemzeti Összetartozás Napján. Sajnos az idei június negyedike nekünk, felvidéki magyaroknak egy újabb tragédiát jelentett. Ahogy 95 évvel ezelőtt szégyenteljes körülmények között a világ nagyhatalmai arcul csapták nemzetünket, ugyanezt tette minősíthetetlen körülmények közt a hatalmon lévő kormányzat oktatásért felelős minisztere a felvidéki magyarsággal.
Szakmai tárgyalás
Június negyedikén ugyanis tárgyalóasztalhoz ült honi magyarságunk szakmai képviselete az oktatási tárca vezetőjével. A megbeszélés fő célja az anyanyelvi oktatásunkat súlyosan érintő ún. innovált pedagógiai programok, óratervek módosításának lehetősége, valamint az osztályonkénti minimális tanulói létszámok változtatásának szükségessége, illetve egyéb fontos témák voltak. Szakembereink több mint 26 ezer, a témával kapcsolatos petíció aláírója, támogatója nevében csupán azt kérték a tárca vezetőjétől, hogy az esélyegyenlőség elvének tiszteletben tartása alapján a magyar iskolákat látogató tanulóknak is ugyanannyi óraterjedelem jusson az írás, olvasás, helyesírás, értő olvasás, fogalmazás alapjainak elsajátítására, mint a többségi nemzethez tartozó kortársaiknak. A jelenleg érvényes tervezet szerint ez nekik 9 óra, nekünk 5. Köztudott, hogy az alapiskola alsó tagozatában, az ún. alapozó szakaszban szerezhetők meg az említett kompetenciák, s bizony nem mindegy, hogy ezek elsajátítására mennyi idő áll rendelkezésre. Gyermekeinknek mi nem akarunk semmilyen kiváltságot, csak az egyenlő elbírálás elvét kívánjuk érvényesíteni. A tárgyaláson résztvevő egyik barátomtól tudom, milyen sértő, minősíthetetlen hangnemben folyt a diskurzus. Egy csipetnyi hajlandóság sem volt a miniszter részéről, nemhogy a tervezet módosítására, de még annak lehetséges felülvizsgálására sem. A téma politizálásával vádolta meg szakembereinket, holott épp fordítva, az ő általa jóváhagyott tervezetben gyakran tetten érhető a fondorlatos politikai szándék. A delegáció tagjai egytől egyig igazi szakemberek voltak, politikus nem is volt köztük.
Csak politikai úton érhetünk el eredményt
A történtek alapján azt kell, hogy mondjam, igenis az adott problémát politikai síkra kell terelni, mert ebben az esetben kemény érdekérvényesítésről van szó. Hisz nekünk, felvidéki magyaroknak is vannak érdekeink. Elemi érdekünk a megmaradás, gyarapodás és felzárkózás. Ezek az értékek viszont megfelelő, jó színvonalú anyanyelvi oktatás nélkül elérhetetlenek. A jövő reménysége az ifjúság, a kellő tudással rendelkező fiatalság. S a tudás megszerzésének helyszíne az esélyegyenlőségen alapuló anyanyelvi iskola. Felelőtlenség gyermekeinknek rossz, hátrányos starthelyzetet teremteni. A minisztérium által jóváhagyott óratervek egyértelműen diszkriminatívak. Erről a témáról nem zárt ajtók mögött, a nyilvánosság kizárásával kell tárgyalni, hanem ország-világ előtt, kamerák és mikrofonok jelenlétében. Az ilyen vitákra a legjobb hely a parlament. A nyilvánosság bevonásával lehet tárgyalni a témáról a parlament oktatási bizottságában, a kérdések órájában az interpelláció keretében, s egyéb alkalmakkal. Ehhez viszont parlamenti képviseletre van szükség, amely felvállalja a témát, és igyekszik az érdeket érvényesíteni.
A Magyar Közösség Pártja eddig is, és ezután is elkötelezett politikát folytat nemzetrészünk megmaradása érdekében, különös tekintettel annak egyik legfontosabb pillére, a színvonalas magyar iskola megtartásáért. Kilenc hónap múlva választások lesznek, adjunk esélyt újra a Magyar Közösség Pártjának a parlamenti érdekérvényesítéshez.
Szigeti László, az MKP OT elnöke
