Szlovákia önállósulásának idején az ország önellátása élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt. 2015-re ez az arány 40 százalék alá csökkent. A csökkenés évről évre folyamatosan fennáll.

(A kép kattintással nagyítható)

Az okok négy tényezőre vezethetők vissza. Mindenekelőtt a központi támogatás, az illetékesek figyelme egyre inkább és egyre erőteljesebben elkerüli Dél-Szlovákiát. Azt a régiót, amely korábban a szövetségi köztársaság éléskamrája volt. Mind gabonából, mind zöldségből és gyümölcsből, mind húsféleségekből. Elmaradtak az infrastrukturális beruházások, amelyek az élelmiszeripar számára is oly fontosak, a mezőgazdasági támogatások struktúrája, területi elosztása egyre kevésbé kedvezett és kedvez térségünknek, Dél-Szlovákiának. Régiónk elvesztette korábbi versenyképességét.

Másodsorban a szomszédos országokban a gazdák és az élelmiszeriparban tevékenykedők olyan támogatásokhoz jutnak, amelyekről az itteniek csak álmodhatnak. Emiatt gazdáink és az élelmiszeriparban tevékenykedők régen elveszítették versenyképességüket a regionális versenyben. Ez pedig az utóbbi kormányok agráriumhoz és az élelmiszeriparhoz fűződő, elutasító, merev hozzáállásának eredménye. Harmadsorban a vállalkozási szféra számára az energiahordozók ára Közép-Európában nálunk a legmagasabb sőt, magasabb, mint számos nyugat-európai országban. Végül az alapélelmiszerekre kirótt hozzáadott érték adókulcsa az Európai Unióban nálunk a legmagasabbak közé tartozik, 20 százalékos. Csak ízelítőül: Nagy-Britanniában, Írországban és Máltán 0 százalékos, Olaszországban és Spanyolországban 4 százalékos, Lengyelországban és Franciaországban 5 százalékos, Hollandiában, Belgiumban és Portugáliában 6 százalékos az adókulcs. Főleg emiatt drága nálunk az élelmiszer. Sokan azok közül, akik korábban az élelmiszeriparban vállalkoztak, lehúzták a rolót, mert a magas árak miatt a kelleténél kevesebb élelmiszer fogy, szűkül a piac.

A kormány hamarosan lecsökkenti az alapélelmiszerek adóterheit, ám ez kevés. Itt az ideje, hogy foglalkozzon további tényezőkkel is. A hazai élelmiszer-gyártóknak vissza kell szerezniük versenyképességüket! Az MKP választási programjában megtalálhatók lesznek azok a konkrét intézkedések, amelyek benne vannak szülőföldünk gazdaságfejlesztési és területfejlesztési tervében, a Baross Gábor Tervben. Alapvető változást szeretnénk elérni, régióinkat, szülőföldünket szeretnénk helyzetbe hozni, végre fejlődési pályára állítani. Illúzió lenne azt gondolni, hogy térségünk munkanélküliségét megoldja egy idetelepített gépkocsigyár vagy egy síkképernyős televíziógyár. Ehelyett adottságainkra kell építenünk, az országon belüli helyzeti előnyeinkre. Ezek pedig a kiváló termőföld és a viszonylag kedvező időjárási viszonyok. Ezek lehetőséget nyújthatnak az agrárium és az élelmiszeripar alapvető fejlesztésére. Nemcsak régiónk lakossága, az itteni munkahelyteremtés, hanem az ország élelmiszer-önellátása érdekében is. Természetesen ezzel párhuzamosan létre kell hozni a termelői-értékesítési szövetségeket, láncolatokat is. Enélkül sikertelen lesz minden próbálkozás. Ehhez kell erőteljes ösztönzés és anyagi forrás. Ehhez kell a térségünk számára megfelelő támogatási rendszer.

S végül mi magunk is tehetünk a dolgok érdekében. Amennyiben hazai élelmiszert vásárolunk, hazai munkahelyeket támogatunk. Ennek az ára pedig, hogy részben le kellene mondanunk az áruházak és a bevásárlóközpontok nyújtotta kényelemről. Ami nem egyszerű. De el kell döntenünk, mi a fontosabb: a kényelmes, gyakran olcsóbb bevásárlás, vagy a környezetünkben létrejövő munkahelyek tudatos támogatása.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke