Tévedés ne essék: minden tiszteletem az önkéntes tűzoltóké, akik tulajdonképpen civilként, második műszakban, szabad idejüket áldozva űzik nemes hivatásukat. Helyt kell állniuk bármilyen kemény helyzetben, beleértve az egészségük, sőt az életük kockáztatását is. Mert a tűzoltók élete nem csak bemutatókból és szórakoztató versenyekből áll.

Aki szirénázó tűzoltóautót csak filmen vagy távolról látott, könnyen azt hihetné, hogy az állam tűzvédelme az állam felelőssége és terhe. Tévedés! Az állam, mint annyi mindent, ennek a felelősségét, terheit és költségeit (is) az önkormányzatokra passzolta, még valamikor 2001-ben. Pontosabban 1990-ben, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács megalkotta azt a törvényt, mely szerint a Szlovák Köztársaság önkéntes tűzvédelméről az állampolgárok csoportosulási jogáról szóló törvény alapján (83/1990 Zb.) polgári társulások – akár a galambtenyésztőké, a horgászoké vagy a kiskertészeké – gondoskodnak, amelyek részt vesznek az élet, az egészség és a vagyon védelmében a tűzesetekkel és természeti katasztrófákkal szemben.

A legcifrább az egészben, hogy ezeket az önkéntes társulásokat az önkormányzatok kötelesek fenntartani és eltartani. Működtetni. Márpedig a költségek végeláthatatlanok is lehetnek: tűzoltószertárt kell építeni, tűzoltókocsit, felszerelést kell vásárolni, azt karbantartani, üzemeltetni. A tűzoltókocsit műszaki vizsgára kell vinni, gázolajat kell bele venni, hogy haladjon, téli-nyári abroncscserét kell megejteni rajta, kicserélni az elromlott kuplungot stb. Hosszú a sor.

Miről szól a törvény? A 314/2001 Z.z. törvény 15.§-a szerint a község köteles önkéntes tűzoltó testületet létrehozni, annak ütőképességét megtartani, és bebiztosítani az anyagi-műszaki feltételeit, bebiztosítani az önkéntes tűzoltók szakmai képzését, bebiztosítani tűzoltószertár építését és karbantartását, vízforrást biztosítani, tűzbejelentési helyet fenntartani, megjelölni és tartósan karbantartani a felvonulási területet és ahhoz vezető utakat. S ami még ennél is cifrább: köteles jogi és fizikai-vállalkozó feladatkört betölteni a saját vagyona viszonylatában. Magyarán: jogilag is felelnie kell a fentiekért. Kizárólag margómegjegyzésként: számtalan község nem teljesíti a törvényi kötelezettséget, hiszen nincs a településen önkéntes tűzoltó testület, ami ugyebár kötelező…
A törvényt egyébként tavaly módosították, megszüntetve a községi tűzoltó testületeket. Azóta ezek nem a község tűzoltó testületei, hanem a községben működő tűzoltó testületek. Ez a fából vaskarika hivatott javítani az egész országra kiterjedő tűzvédelmi hálózaton. Az önkéntes testületek tevékenységüket tagsági díjakból (talán elég néhány liter dieselre), tevékenységükből származó bevételből (megfizettetik az oltást?) fizikai személyektől származó ajándékokból és öröklésből finanszírozzák. A hab a tortán: az állam évente támogatást nyújt számukra az állami költségvetésből. Már amennyit jónak lát, vagy amennyire futja a büdzséből. Ki tudja, többet-e, mint amennyit például a Váhostav elsíbolt, vagy annál kevesebbet.

Amikor nemrég beindult a Robert Kaliňák belügyminiszter vezette jótkékonykodási úthenger, a nagy tűzoltókocsi-osztogatás (több száz darabot hintettek szét a Smer tavaszi választási hadjáratának részeként), gondolom, sok polgármester sírva fakadt a meghatottságtól. Mégiscsak rendes ember ez a Kaliňák Robi, hisz lám, adott nekünk (igaz, csak kölcsönbe) tűzoltókocsit, amelyet nekünk kell eltartani, műszaki okokból vizsgáztatni, telitankolni. Természetesen szigorúan önkéntes alapon, hiszen kötelező!

Őry Péter,
az MKP közigazgatási alelnöke