Nincs arra szó vagy megfogalmazás, amely kifejezné dühömet, annak kapcsán, hogy az állam és annak politikai vezetése, vagyis kormánya, ismét körmönfont módon próbálja egy szlovákiai magyar település többségében magyar nemzetiségű önkormányzatával lenyeletni azt, hogy magyar tannyelvű (a lényeg, hogy állami) speciális iskoláját „ideiglenesen” bezárassa, vagy a város költségein átköltöztesse a település által esetlegesen felajánlott épületbe. Mindezt azért, mert saját állami oktatási intézményének felújítására, vagy új épületbe való átköltöztetésére nem ad pénzt. Tudniillik a higiéniai ellenőrzés során az egyébként már hosszú ideje statikai problémákkal is küszködő iskola nem kapott tovább engedélyt a jelenlegi épületben való működéshez. Tehát az állami közegészségügyi szervek egy állami intézménynek nem adtak engedélyt a további működésére abban az épületben, amely sem a higiéniai alapkövetelményeknek, sem az épületbiztonsági előírásoknak immáron sok éve nem felel meg! A helyi városi (MKP-s) vezetés megpróbált mindent az évek során. A kerületi hivatal oktatási osztályának felajánlotta, hogy vegye meg Gútán a szinte fokozatosan kiürülő gyermekotthon épületét, amelynek maradék személyzete és gyermekcsoportjai fokozatosan egyébként is családi házakba költöznek ki. A város közvetítése ellenére az állami hivatalok sajnos egymás között (és ez itt a lényeg) nem tudtak megegyezni, vagy nem is akartak. Tavaly úgy tűnt, egy esetleges sikeres pályázat lévén a kerületi hivatal és Gúta város megegyezett arról, hogy hol építenék föl a magyar tannyelvű speciális (konténer) iskolát. A közelmúltban azonban kiderült, hogy mégsem valósul meg a projekt, ugyanis a kerületi hivatal tolmácsolta az önkormányzatnak, hogy az állam nem teszi lehetővé számukra, hogy pályázhassanak a speciális iskolákkal kapcsolatosan! Tehát az állami intézmények nem pályázhatnak az államnál! Csak halkan teszem fel a kérdést, akkor kinél pályázhatnak?
Szóval a legutóbbi ülésen a város önkormányzatának képviselőit lehetetlen helyzet elé állította az állam, vagyis a jelenlegi kormány. A képviselőkkel Poncius Pilátus módjára akarta bezáratni a magyar tannyelvű speciális iskolát. Még ha állítólag ideiglenesen is, ami tudjuk mit jelent: ha valamit kiveszünk egyszer a rendszerből, ebben az államban az véglegesnek tekintendő! Sajnos néhány képviselő, főleg a függetlenek közül, nem rosszhiszeműen, de az önkormányzat által fenntartott magyar tannyelvű iskolák épületébe szerette volna áthelyezni a speciális iskola osztályait, ami szakmai, társadalmi és a magyar közösség szempontjából megint csak nem lenne bölcs megoldás. Hiszen az erős viselkedési zavarokkal küszködő, mentálhigiéniai problémákkal rendelkező gyermekek más foglakozást és környezetet igényelnek, nem véletlenül voltak eddig térben is differenciálva oktatás szempontjából a jobb képességű diákoktól. Ráadásul a közös tér azt is eredményezné, hogy annak az iskolának egy csomó technikai, személyzeti, és szakmai intézkedést kellene hozni az új helyzet kapcsán. Mivel a diákok egymásra kölcsönösen hatnak egy környezetben, valószínűleg a tehetségesebb vagy jobb képességű diákokra sem lenne ez jó hatással, előbb-utóbb akár konfliktusos helyzeteket is eredményezne oda-vissza alapon. Mindez később megmutatkozna akár a beiratkozásnál, hiszen a speciális iskola diákjainak nagyobbik része egy másik etnikum – közösség tagja, és a magyar szülők vélt, vagy valós előítéletek miatt nem szívesen járatják gyermekeiket egy intézménybe az integrálódni képtelen vagy erősen problémás tanulókkal. Na, de ezt az állam és kormányunk szerintem nagyon is jól tudja!
Márciusig Gútán a speciális magyar tannyelvű iskola megmarad. A város által fenntartott szabadidőközpontba költözött. Így a többi magyar tanítási nyelvű iskola is „megúszta”. Köszönhetően az MKP-s képviselőknek és a polgármester kiállásának, valamint a független képviselői csoportok közül azoknak, akik szintén a történések mögé láttak. Kérdés: március után mi lesz? Reméljük lesz erős érdekképviselet ezeknek a problémáknak a megoldására!
Samu István
(A szerző az MKP OE tagja)
