Az iskoláink megvédése érdekében tartott komáromi tiltakozó nagygyűlés óta egyre több ember és főleg szakember keresi a megoldást, hogyan is lehetne megmenteni anyanyelvi oktatásunk meglévő intézményeit. A demonstráció több, iskoláinkat negatívan érintő problémával is foglalkozott. Én egyet ragadnék ki belőle, mégpedig az alacsony tanulói létszám miatt veszélyeztetett iskolák helyzetét. Sajnos én sem tudom a jó megoldást, s kétségeim vannak, hogy egyáltalán létezik-e jó megoldás, vagy inkább veszteségeink minimalizálására kellene törekedni. Természetesen a jövő évi parlamenti választás hozhat fordulatot, s talán változhat a jogszabály. Nekünk viszont arra is fel kell készülni, ha ez másképp alakul. Éppen ezért úgy tudom, hogy felgyorsulnak az események, s szakmai körökben intenzívebb munka kezdődik a megoldás keresése érdekében. Komárom óta az írt és elektronikus sajtón keresztül több ötlet, információ és javaslat jutott el hozzám. Úgy érzem azonban, hogy ezek nem fognak gyógyírként hatni gondjaink kezelésére. Egyetértek azzal, aki a közoktatás finanszírozási rendszerének módosításáról beszél. Azzal viszont merőben nem, amit javasol: hogy szerinte biztosan segítene egy olyan négyzetméter normatíva, amely az iskolaépületek nagyságára reflektálna. A mi problémáink nem az iskolaépületek nagyságából ered, hanem a bérekből. Egy iskola költségvetésének hozzávetőlegesen 80%-át a bérek és társadalombiztosítási elvonások teszik ki. Az épületfenntartás, azaz a fűtés, világítás, víz és egyéb csak 20 százalékát teszi ki a költségeknek. Az állam azt szeretné, ha a rendszerben kevesebb osztály lenne több tanulóval, mert ez számára gazdaságosabb. Pontosan itt vagyunk mi felvidéki magyarok ellenérdekeltek, mert azt szeretnénk, hogy az alacsonyabb létszámú osztályok is megmaradhassanak, működhessenek. Tehát az egyik lehetséges megoldás, hogy a nemzetiségi oktatásban a pozitív megkülönböztetés elvét érvényesítve jelentősebben differenciálni az egyes szintek minimális tanulói létszámát. Jelenleg ez kettő, miért ne lehetne ez a duplája, vagy akár öt. Tisztában vagyok vele, hogy ez politikai akarat nélkül nem fog menni.

A másik frissen prezentált megoldás az ún. tagiskolák létrehozása. Szerintem a probléma lényegét ez sem kezeli. Az ide vonatkozó jogszabályok értelmében eddig is lehetett egy törzs iskolának kihelyezett részlege. Nem sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Gyakorlatilag a javaslat arról szól, hogy a térség erős, életképes iskolája, ill. fenntartója vegye át a környék alacsony létszámú alsótagozatos iskoláját, s működtesse, mint saját iskolája kihelyezett tagozatát. Ettől viszont még a kihelyezett tagozat osztálya vagy osztályai nem fogják teljesíteni a törvény által megszabott minimális tanulói létszámot. Ha pedig teljesítik, önállóan is működhetnek. Igaz, hogy az országos statisztikában domboríthatunk Brüsszel felé, mert a hálózatban kevesebb iskola lesz. Értelemszerűen csökkenne az iskolaigazgatók száma, ami megtakarítással járna. Ennek az értéke viszont csak csepp lenne a tengerben. Ami viszont a lényeg, hogy ezek a kihelyezett osztályok továbbra sem tudnák teljesíteni a törvény szigorából fakadó minimális tanulói létszámot, tehát nem működhetnének. Ez a megoldás akkor lenne hatékony, ha a törvény úgy módosulna, hogy a kihelyezett tagozatok osztályaira nem vonatkozna a minimális létszám. Ez azonban egyenlőre nem így van.

Bizonyára nincs mindenki számára elfogadható jó megoldás. Csak bízni tudok abban, amit Komáromban hallottam, hogy intenzívebb tanácskozások kezdődnek problémáink megoldása érdekében. Ezek a megoldások sokak számára fájdalmasak lesznek, másoknak kevésbé. Legyünk tudatában, hogy még mindig jobb, ha mi dönthetünk iskoláink jövőjéről, mintha mások teszik meg helyettünk.

Szigeti László,
Az MKP OT elnöke